Életszerűtlen, kirekesztő és értelmetlen szabályozás született akkor, amikor a magyar zenemű fogalmát a jogalkotó a nyelvhez kötötte.
Most ugyanis, ha bármely magyar előadó például angolul ír dalokat, az a szabályok szerint nem minősül „magyar zenének“.
Kirekesztő, mert így a kortárs hazai populáris-, klasszikus-, népzene-, világzene- és jazz-színtér számos zenekarát, előadóját, szerzőjét zárják ki a „magyar zene“ és így a magyar kultúra köréből.
Értelmetlen, mert nem világos, mi volna a célja. Annyi bizonyos: a rádiós zenei kvóták alkalmazásakor hátrányt jelent a nem magyar nyelven (vagy itteni nemzetiség nyelvén) íródott művek számára.
A kormányzati érvelés szerint a módosítás célja az, hogy származás vagy nemzetiség alapján ne tegyen különbséget a zeneművek alkotói, előadói között.
E cél érdekében viszont diszkriminál: a nem magyar nyelven előadó, de nyilvánvalóan a magyar kultúrát gazdagító alkotók kárára. Az EU-ban a kulturális sokszínűség védelme a zenei kvóták alapja.
Életszerűtlen, mert készítői nem ismerik azt a területet, amelyet szabályozni akarnak. A nyelvi korlát nyilvánvalóan a zene működésének félreértéséből fakad. E logika alapján nem volna svéd zene az ABBA, és nem volna izlandi Björk sem.
Alulírottak, a mai, magyar zene előadói és szerzői, tiltakozunk az életbe léptetett szabályozás ellen!
Nem egyértelmű, miért van szükség annak megállapítására, „mi a magyar zene”.
Ám ha a törvényalkotó efféle szabályt kíván létrehozni, akkor nem szűkítő, hanem a legszélesebb módon kiterjesztő definíciót kellene alkotnia.
Felszólítjuk a kormányzatot, hogy az érintettekkel együttműködve dolgozza ki a magyar zenei művek olyan törvényi meghatározását, amely kiterjed a magyar kultúrát gazdagító minden alkotásra és alkotóra.
Azaz: minden magyar, vagy magát magyarnak valló előadó, szerző zenéje magyar zene.
Budapest, 2013. március 3.
ÚJABB CSATLAKOZÓINK - A LISTA FOLYAMATOSAN FRISSÜL: